Tartalomjegyzék:
Mind a CAPM, mind a DDM az értékpapír-portfóliók elemzésének módszerei. Konkrétan az értékek értékelésénél használják az értékpapírok értékének becslésére. Mindkettő azonban eltérő a felhasználás szempontjából. A CAPM elsősorban a teljes portfólió értékelésére összpontosít a kockázatok és hozamok értékelésével, míg a DDM csak az osztaléktermelő kötvények értékelésére összpontosít.
CAPM
A CAPM, amely a tőkebefektetési modellt jelenti, két csoportba osztja a befektetők portfólióját. Az első csoport egyetlen, kockázatos eszközből áll, a második csoport pedig minden kockázatos eszköz portfóliójából áll. Az utóbbit tangens portfóliónak nevezik. Feltételezhető továbbá, hogy minden befektető ugyanolyan tangens portfólióval rendelkezik. A tangens portfólión belül az egyes eszközök kockázati szintje megegyezik a piaci portfólió közös variabilitásával. Ha ezeket a két eszközcsoportot egyesítik, létrejön a határportfólió. Emellett kétféle kockázat létezik: a szisztematikus kockázat, amelyet nem lehet diverzifikálni, és a nem szisztematikus kockázatot, amely a határportfólió megtartásával diverzifikálható. Ez a CAPM fő előnye: csak szisztematikus kockázatot, azaz csak a szóban forgó piaccal kapcsolatos kockázatokat tekinti.
A CAPM hátrányai
A CAPM számos hátrányt jelent. Ezek közül az egyik az értékek hozzárendelése a kockázatmentes eszköz megtérülési rátájához, a tangens portfólió hozamához, valamint a kockázati díjakhoz. A kockázatmentes eszköz gyakran állami kötvények, számlák vagy jegyzetek formájában történik, amelyek gyakran feltételezhetően nagyon alacsony kockázatúak. Ezen értékpapírok hozama folyamatosan változik, amikor közelebb kerülnek a lejárathoz. Továbbá a kockázatos eszközök, például a készletek megtérülése negatív lehet, ha a csökkenő részvényárfolyamok meghaladják az osztalékhozamokat. A kockázati díjak is változóak. A piac dinamikus jellege tehát hátrányosan befolyásolja a CAPM statikus jellegét.
modulációs mélységkülönbség
A DDM az osztalék kedvezményes modelljét jelenti. Ez sokkal kevésbé bonyolult, mint a CAPM, mivel csak a készletekre összpontosít, nem pedig egy teljes befektetési portfólióra. Pontosabban csak azokra az állományokra összpontosít, amelyek osztalékot fizetnek, és amelyek általában stabil és nyereséges vállalatokból származnak, mint például a kék chipek. Az állomány értékét a részvényenkénti aktuális osztalékra használja, osztva a diszkontrátával és az osztaléknövekedési rátával. Ezért mind a befektetői értékeket, mind a piaci adatokat használja az állomány értékének meghatározásához. A DDM modell tehát lehetővé teszi a befektetők elvárásainak befolyásolását, miközben az inputok és a változók igen egyszerű választékát használja.
A DDM hátrányai
A DDM modellnek számos hátránya van. A fő hátránya az, hogy az állományértékelések rendkívül érzékenyek lehetnek az inputok kis változásaiban. A befektetők diszkontrátájának enyhe módosítása nagyban befolyásolhatja a biztosíték értékét. Továbbá, a befektetők túlmutathatnak a modellen, mint értékelési eszköz, ha még technikailag becslőként is működik a tisztán értelmezett értelemben.