Hogyan működik a gyermektámogatás?

A gyermektámogatás célja, hogy segítsen fizetni a gyermek alapvető szükségleteit, beleértve a lakhatást, az ételt, a ruházatot, az iskolai költségeket, a gyermekgondozást és az orvosi ellátást. A cél az, hogy a házasság felbontása vagy elkülönítése után a gyermekeket ugyanolyan életszínvonalon tartsák, és biztosítsák, hogy hasonló szintű anyagi támogatást kapjanak, függetlenül attól, hogy melyik szülő otthonában élnek abban az időben.

Állami iránymutatások

Mindegyik állam saját gyermekgondozási szabályokat és iránymutatásokat határoz meg a gyermektámogatás létrehozásához, ami jelentősen változhat. A bírák az állami iránymutatásokra támaszkodnak, hogy meghatározzák a gyermektámogatási megbízások összegét. Általában véve a szülők rendelkezésére álló összes bevételt, kivéve bizonyos megengedett levonásokat, figyelembe veszik a gyermektámogatás kiszámításakor. Az állami törvények határozzák meg, mikor ér véget a gyermektámogatás.

Támogatási modellek

A gyermekek támogatásának kiszámításához az államok három modellt használnak. A jövedelemmodell százalékos aránya csak a nem vagyonmentes szülő jövedelmének százalékában határozza meg a támogatást. Nem veszi figyelembe a szülői jövedelmet. A legtöbb állam azonban a jövedelemrészvény-modellt használja a támogatás összeadására a két szülő együttes jövedelmének százalékában. A jövedelmi részvények modelljének bonyolultabb változata a Melson Formula. Csak néhány állam - köztük Delaware és Hawaii - használja ezt a modellt, amely biztosítja, hogy a szülők alapvető szükségletei teljesüljenek a gyermek mellett.

Az egyes szülőkkel eltöltött idő

Ha a szülő kizárólagos fizikai felügyeleti joggal rendelkezik, a nem vagyonkezelő szülő általában köteles gyermektámogatást fizetni. A bíróság szemében a letartóztatott szülő általában teljesíti a támogatási kötelezettséget, mivel a gyermeknek az idő többsége van. Ha a szülőknek közös vagy megosztott fizikai őrizetük van, a támogatás gyakran azon az időtartamon alapul, amelyet a gyermek minden szülővel tölt. Ha azonban az egyik szülő többet keres, mint a másik, a magasabb kereső szülőnek meg kell rendelni a gyermektámogatást, még akkor is, ha mindkét szülő egyenlően osztozik a fizikai őrizetben.

Alapvető igények és kiegészítők

A gyermektámogatás fedezi a gyermek alapvető szükségleteit, de a bíróság bizonyos körülmények között további összegeket rendelhet el. A lakások, az élelmiszerek és a ruházat mellett a gyerekeknek orvosi ellátásra is szükségük van, és néhány szülőnek meg kell fizetnie a gyermekgondozásért, hogy dolgozhassanak. Miután kiszámították az alapellátási támogatást, a bíróság hozzáadhat bizonyos további költségeket.

Egészségügyi kiadások

A gyermektámogatást fizetni szándékozó szülőnek is meg kell fizetnie a gyermek egészségbiztosításáért, ha a munkáltatójánál ésszerű költséggel szerezhető be. A bíróság megállapítja, hogy az anyavállalat egyéb költségei alapján ésszerűnek tekinthető. Ha a szabadságvesztő szülő a gyermeke politikája szerint fedezi a gyermeket, az egészségbiztosítási költségek egy részét hozzá lehet adni az alapellátási alaprendelethez, hogy megtérítsék neki a prémium költségeinek egy részét vagy egészét. Az állam irányelveitől függően mindkét szülőnek szüksége lehet arra, hogy az orvosi ellátással kapcsolatos költségeket megosztja.

Oktatási költségek

Az oktatási költségek általában akkor válnak problémává, ha a gyermek magániskolában jár. A tanítás a szülők fizetési képessége alapján osztható meg. A magasabb jövedelmű szülőnek meg kell követelnie a tandíj magasabb százalékát, mint az alacsonyabb kereső szülő. A bíróságok határozzák meg, hogy a magániskolai tandíjat a gyermektámogatási rendelés kiegészítéseként kell-e belefoglalni a különböző tényezők figyelembevételével, például:

• állami iskolai lehetőségek
• a gyermek különleges szükségleteit
• egy magániskolában való részvétel előtt

Az érettség kora

A gyermektámogatás megrendelése után addig folytatódik, amíg a gyermek el nem éri az állam törvényes életkorát. Az államok többségében a gyermektámogatás megáll, ha a gyermek 18 éves korában befejezi a középiskolát, ha később. Néhány államban a támogatás addig tarthat, amíg a gyermek el nem éri a 21. életet. Ha a szülők egyetértenek, a támogatás akkor is folytatódhat, ha a gyermek egyetemre jár. Ha a gyermek fogyatékkal él, és nem önellátó, a legtöbb állam megköveteli, hogy a szülők továbbra is támogassák az érettségi korhatárt.