Tartalomjegyzék:
Lépés
A belső adók a nemzeten vagy kolónián belüli tételekre és földekre kivetett általános adók voltak. Ezek az adók olyan termékekre vonatkoznak, amelyeket a legtöbb embernek szüksége van vagy használ, és általában a nemzet legtöbb szabad emberét érintik. Mivel ezek az adók olyan széles körben elterjedtek, azokat általában a nemzet önkormányzata határozta meg és gyűjtötték össze a nemzet önkormányzatai.
Belső adók
Külső adók
Lépés
A külső adók olyan adók, amelyek jobban orientáltak a tarifákra és az export / behozatali adókra, amelyeket a nemzet (és onnan) szállítanak. Ezek az adók korlátozottak voltak: csak hajózási városokban léptek életbe, és csak egy kiválasztott emberek csoportja, különösen a kereskedők, kellett fizetniük. Az adó összege általában az áru árába került, és nem azokra az emberekre vetették ki, akik az árut vásárolták.
Példa
Lépés
A bélyegtörvény, amelyet Anglia az amerikai gyarmatok ellen létrehozott, jó példája a belső és külső adóknak. A bélyegtörvény adót vetett ki azokra az emberekre, akik szinte bármilyen papírterméket vásároltak az Egyesült Államokban. Mivel ezeket a papírtermékeket mindenki vásárolta meg, és nem csak a kereskedők által importáltak, az adó az összes telepet érintette, és sokan belső adónak tekintették. A belső adókat azonban tipikusan az önkormányzatok határozzák meg, nem pedig a távoli nemzetek kormányai, még akkor is, ha a szóban forgó telepeket birtokolták.
Nehézségek
Lépés
Míg a bélyegtörvény további nyugtalanságot teremtett, ami az amerikai forradalomhoz vezetett, még az amerikai gyarmatokban is vitát folytattak arról, hogy milyen típusú adó volt. Számos adóbevétel elhomályosította a belső és külső vonalat. A külső adót minden olyan személyre alkalmazni lehet, akik csak a forgalmazók helyett importált árukat vásároltak, míg a belső adók csak bizonyos árukra korlátozhatók. Ez megnehezítette néhány számára a különbség észlelését.
haladás
Lépés
Ma a belső és külső adók nagyrészt a múlté, főleg azért, mert a kormányzati adórendszerek sokkal bonyolultabbá váltak. A behozatali és kiviteli adókat gyakran eseti alapon és nemzetenként különítik el. A forgalmi adót belső adónak kell tekinteni, mivel az egyes államok a szövetségi kormány helyett döntenek, de ez a kifejezés ma nem jelent jelentőséget.