Az ideiglenes teljes fogyatékosság és az állandó részleges fogyatékosság közötti különbség

A társadalombiztosítási rokkantsági biztosítás, vagy az SSDI „végső” biztosítóként működik azok számára, akik olyan fogyatékossági állapotban szenvednek, amely megakadályozza őket a munkavégzésben. A legtöbb esetben az SSDI csak a legsúlyosabb fogyatékossági feltételeket fedi le. Az ideiglenes teljes fogyatékosság és az állandó részleges fogyatékosság leírja a szociális biztonsági fogyatékossági ellátásokra jogosult feltételek két kategóriáját. A két kategória közötti különbségek a feltétel hosszának és súlyosságának függvénye.

Fogyatékosság-meghatározások

A társadalombiztosítási fogyatékossági ellátásokra való jogosultság függ attól, hogy egy személy hosszabb ideig képes-e bármilyen típusú feladatot elvégezni. Ideiglenes teljes és tartós részleges fogyatékosság esetén a felülvizsgálók a fogyatékosság hatásainak meghatározásakor figyelembe veszik egy személy korábbi munkáját. A fogyatékosság meghatározása olyan felülvizsgálati folyamatot foglal magában, amely megvizsgálja az egyén állapotának hatásait az életminőségre. A fogyatékossági felülvizsgálati testületeknek figyelembe kell venniük a fizikai állapot súlyosságát, és meg kell határozniuk, hogy elégséges értékvesztést okoz-e a fogyatékossági ellátásokon alapuló pénzügyi támogatás indoklásához. Valójában a fogyatékosság meghatározásai egy személy fizikai állapotának orvosi és gazdasági értékelését is magukban foglalják.

Részleges vagy teljes fogyatékosság

Az átmeneti teljes fogyatékosság és a részleges állandó fogyatékosság közötti különbség az, hogy egy személy képes-e valamilyen jövedelmező munkát végezni. A részleges fogyatékossággal élő személy csökkent teljesítményt nyújt a fogyatékosság előtt. Más szavakkal, ez a feltétel megakadályozza, hogy a szokásos munkakörében dolgozzon, de más munkakörökben is elvégezhető. Valaki, aki teljes fogyatékossággal rendelkezik, elvesztette a legtöbbet, ha nem mindent, hogy képes legyen bármilyen munkakörben, illetve korábbi munkájában.

Ideiglenes és tartós fogyatékosság

A rokkantsági követelés mérlegelése során a társadalombiztosítási szakértők ideiglenesnek tekinthetik az állapotot, még akkor is, ha állandó fogyatékosság létezik. A társadalombiztosítás egy fogyatékossági állapotot tekint vissza a helyreállítási potenciál szempontjából, és megköveteli, hogy a kérelmezők rendszeres fizikai vizsgálatokat végezzenek, hogy megállapítsák, hogy egy feltétel javult-e.Bizonyos esetekben az ideiglenes teljes fogyatékosság és a tartós részleges fogyatékosság közötti különbség nyilvánvalóvá válik, ha egy személy értékvesztési minősítést kap. Az Országos Levéltár és Adatkezelés szerint értékvesztés-minősítésre kerül sor, miután egy személy átmeneti teljes rokkantsági besorolást kap, és 104 hétig részesült előnyben. Az orvos értékelése alapján az a személy, aki fizikailag kevéssé fizikailag helyreállítható, átmeneti teljes minősítéstől az állandó részleges rokkantsági besorolásig terjedhet azokban az esetekben, amikor egy személy a korábbi munkaképességük 50% -ában is teljesíthet.

Különbségek a juttatási jogosultságokban

Az ideiglenes teljes fogyatékosság és az állandó részleges fogyatékosság közötti különbségek szerepet játszanak abban, hogy a társadalombiztosítás milyen mértékben határozza meg a személy juttatási jogosultságát. Az állandó részleges rokkantsági besorolású személyek a sérülés időpontjától számított 500 hétig kaphatnak ellátást, az Országos Levéltár és Adatkezelés szerint. Az ideiglenes teljes rokkantsági besorolású személyek folyamatosan kaphatnak ellátást, amely az utolsó munkanap napjától kezdődik. Általánosságban elmondható, hogy a juttatási összegek megegyeznek az előző munkaszerződésben szerzett személy és a jelenlegi bérkereset-kapacitás közötti különbség százalékával. A százalékos összegek a bérek különbségének 66-2 / 75% -ára esnek.